Semblance

Bryanna sz.sz.:

-Basszus Jason, vedd már fel azt a rohadt telefont!! -kiabáltam ki a nappaliból, amikor hallottam, hogy csörög a telefon...viszont azt nem, hogy valaki fel is veszi.
-Te miért nem tudod? -kiabált vissza.
-Azért, mert 1.: Ott ülsz a telefon mellett...2: Nem hagyhatom itt a rántottát, ide ég..VEDD MÁR FEL, JASON!!! -kiabáltam túl a telefont. Igazából nem vagyunk ilyenek egymással, csak most lett vége a próbánknak, kicsit fáradtak vagyunk, és még vacsorát is kellett csinálnom..
-Igen, tessék? -vette fel VÉGRE a telefont.
-Igen.. -próbáltam leszűrni, vajon ki hívott minket, de ekkor megszólalt a csengő. Gyorsan levettem a gázról a tojást, elzártam, és már futottam is kinyitni az ajtót.
-Te meg hol voltál? És hol a kulcsod? -támadtam le rögtön Adam-et.
-Elszaladtam a boltba, kaját hozni. Ja és a kulcsom..hát izéé..elhagytam. -nyögte ki.
-Csak gratulálni tudok. -vágtam unott fejet, és becsuktam az ajtót, majd a konyhába igyekeztem.
-Én is szeretlek! -kiabált vissza. Egy jót mosolyogtam rajta, aztán..
-Várjunk csak..Miért is hoztál te kaját? Csináltam én..tojást...-fejeztem be a mondatot, miután meglátta, hogy pizzát hozott.
-Jössz te még az én utcámba.. -csóváltam a fejem, és bementem a nappaliba. Jason épp' letette a telefont. Kikerekedett szemekkel meredt a földre, majd rám.
-Mi az, Gülüszem? -vigyorogtam a fején. Levágtam magam a kanapéra, és vártam a beszámolóját. Gondoltam segítek neki egy kicsit.
-Ki hívott?
-Öhm izé..Össze kéne hívni a..izé.. fiúkat.. -dadogott, meglepetten. Vajon ki hívhatta?
-Srácok!! Gyertek le, legyetek szívesek! -kiabált fel, rekedtes hangján. Ráncolni kezdtem a homlokom. Nem telt bele 2 percbe, már lent volt mind a négy fiú, Rayen, Adam, Bob, Zac és kíváncsian figyeltük Jason-t.  Kicsit összeszedte magát, és nekirugaszkodott.
-Na szóval.. Hívott egy férfi, aki azt mondta, látott minket táncolni, megdicsért minket, és felajánlotta azt a lehetőséget, hogy .. csatlakozzunk hozzá, legyünk a táncosai.
-Jó, de ki ez a férfi? -vontam fel a szemöldököm. Nyelt egyet..
-Mich..Michael Jackson.. -mikor ezt kimondta, láthatólag megkönnyebbült, viszont mi alig hittünk a fülünknek. Michael mindannyiunknak nagy példakép. Táncilag, zeneileg..mindenben.
-Megkérte csatlakozzunk hozzá. A Bad Turnéhoz.. -tette csípőre a kezét, és beleharapott alsó ajkába. Ledermedt testtel bámultunk rá, majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-Juj..Jó vicc volt haver..! -nevettünk.
-Na de most tényleg, mond már el, ki hívott. -próbáltam visszatartani a nevetést.
-Mondom! -próbált meggyőzni minket, de nem nagyon hittük el.
-Persze..Ember..Majd pont minket hív fel Michael Jackson, hogy jól táncolunk, csatlakozzunk már hozzá, na tudod ki hiszi el, öcsém. -nevetett Zac, mi meg vele. Jason értetlenül állt előttünk.
-Srácok. Miért hazudnék? Az életemre esküszöm, hogy Michael Jackson volt az..!! -győzködött minket. Én már kezdtem elhinni, de valahogy hihetetlenül hangzott. Pont MJ? Minket?..Na ne már..!
Jason gondolt egyet, bekapcsolta a TV-t a hírekre. Valami hülye rendőrös ügyről volt szó. Értetlenül cikázott szemünk közte, és a TV közt.
-Most ezt...
-Csss!! -csitította le gyorsan Rayent. Hát..csöndben maradtunk, és figyeltük a TV-t. Majd egyszer csak meghallottunk egy nevet..Egyetlen egy nevet, amitől nekem legalábbis a szívem kétszeresére gyorsult..
-Michael Jackson tegnap nyilatkozta nekünk, hogy új tánccsapatra lenne szüksége. Azt mondta, sokakat végig nézett, de csak egy táncos banda volt, akikre azt mondta: Ők kellenek. -szólalt meg a bemondó csaj, nagy vigyorral a képén. Mi csak meredtünk a TV-re.
-Sok tánccsapat van, és a választási lehetőség elég nagy. Viszont találtam egy utcai táncos bandát, akik engem megérintettek. Lenyűgöztek.. Hihetetlen, ahogy táncolnak és ahogy együtt működnek. Azt tervezem, holnap felhívom őket, és remélem igent kapok. -mosolygott Michael. Jason kikapcsolta a TV-t, mi meg rákaptuk a tekintetünket.
-Most már elhiszitek? -húzta fel szemöldökét.
-Te jóságos ég.. -hagyta el a számat ez a mondat.
-Mondott még valamit? -kérdezte Zac, kicsit félénken.
-Azt mondta, minél hamarabb próbáljuk meg vissza hívni, és választ adni. Amúgy nagyon rendes volt. -válaszolt.
-Hát..izé..Ez nem kérdés.. IGEN. -álltam fel. A többiek csak hevesen bólogattak, majd nagy vigyor terült szét az arcunkon. Fel sem tudtuk fogni. A következő pillanatban meg már ott ugráltunk a nappaliban, táncoltunk a Billie Jean-re, és kiabáltunk. Vissza hívtam Michael-t. Igen..most rám hárították ezt a feladatot, de nem is nagyon ellenkeztem.
-Haló? Michael-el beszélek? -szóltam bele félénken, mikor felvette.
-Igen, Michael vagyok, Ön pedig... -akadt meg, de gyorsan kiigazítottam.
-Bryanna vagyok.....A Dancers Loose női tagja. -egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.
-Jaj, ne haragudj, csak már száz felé jár a fejem, örülök, hogy ilyen hamar vissza tudtatok hívni. -valahogy éreztem, hogy mosolyog.
-És döntöttetek? -csengett lágy, de még is kíváncsiságtól lángoló hangja.
-Igen, de először szeretnénk megköszönni Önnek, hogy minket tetszett választani..
-Ha még egyszer lemagázol, esküszöm, hogy halálra csikizlek. -kuncogott fel, velem együtt.
-Ne haragudj, csak.. -jobban átgondoltam, inkább még sem mondom ki, végén fanatikus őrülteknek néz minket, aztán leshetjük.
-..Én is sok mindenen gondolkodom. -vágtam ki magam ügyesen.
-Aha. -kuncogott fel.
-Szóval a válaszunk, az, hogy...Igen. Köszönjük. -ráztam a fejem, és szüntelenül vigyorogtam.
-Komolyan?? Király. Köszönöm nektek, áldás rátok. Mikor tudtok csatlakozni? -beszélt aranyosan.
-Öhm. Akár holnap. Nem tudom, attól függ, Ön hol tartózkodik most. -magáztam le direkt.
-Komolyan mondom, most már kapsz egy virtuális csikizést. -nevetett fel. Követtem a példáját.
-Oh. Most meg kellett volna ijednem? Valahogy ez nem jött most össze, sajnálom, Mr. Jackson, őszintén sajnálom. -tettem szívemre tenyerem, bár nem látta, és gúnyos mosolyt varázsoltam arcomra. Csak édesen felnevetett.
-Alig várom, hogy személyesen is lássalak. Majd amikor nem számítasz rá, megcsikizlek és addig nem engedlek el, ameddig nem kérsz bocsánatot.
-Én meg akkor azt fogom kiabálni, hogy letámadott egy énekes pedofil. Ha-ha..Na ki nyert?- kuncogtam. Jóízűen felnevetett.
-Jössz te még az én utcámba.. -jegyezte meg halkan, de nevetve.
-Hát csak akkor, ha Michael bácsi megadja az információt, hogy hova kell mennünk.
-Ja igaz. -nevetett. Elmondta, hogy Los Angeles-be menjünk, a repülőtéren vár minket. Váltottunk még egy pár mondatot, és letettük. Megbeszéltük a fiúkkal a dolgot, és rögtön pakolni kezdtünk, közben azon járt az eszem, hogy milyen jól elhülyéskedtem Michael-el telefonon keresztül, amikor még egyszer sem találkoztunk személyesen. Jó fej. :)

Olvasd ezt is ;) http://tancolo-fantazia.blog.hu/