Bry' sz.sz.:
-Bryanna, ébredj! Hallod? Bry'! -keltegetett egyik haverom, hangból ítélve Adam.
-Üüüü..Hány óra? -fúrtam a fejem a takarómba.
-Lassan dél, enni is kéne, bepakolni a maradék cuccost, és indulni a reptérre. Kelj fel, Szivi. -hagyta el a szobám, miután a hátamat végig simogatta. Csak, hogy mindenki képben legyen: Adam-el nem vagyunk együtt, csak egyszerűen jó a kapcsolatunk, amúgy is mindenki becézget. Ja meg az, hogy mondogatjuk egymásnak, hogy "szeretlek" az megszokás, már természetes dolog, szóval nem kell félre érteni semmit. Óvodás korunk óta ismerjük egymást, így nincs min meglepődni.
-Jóó..- motyogtam el, majd felpattantam az ágyból. Irányt vettem a fürdő felé, de csalódottan láttam, hogy van bent valaki.
-Ki van bent? -kopogtam be.
-Én vagyok. -kiabált ki Rayen.
-Oké, de siess légyszi.
-Oks, Bébi. -ezzel lementem a földszintre, a többiek az asztalnál ültek, röhögtek, miközben valamit ettek.
-Csáó. -köszöntek egyszerre.
-Sziasztok, min nevettek? -vigyorogtam, oda mentem hozzájuk, és mindegyiknek nyomtam az arcára egy puszit, amit vissza is kaptam.
-Ááá semmin. -nevettek fel újra.
-Naaa..Én tudni szeretném. Én is szeretnék nevetni. -kutattam közbe kaja után, láttam hogy még van pizza, így azt melegítettem meg, és ettem.
-Nem fontos. -legyintettek mosolyogva. Szintén vigyorogva megráztam a fejem, és békén hagytam őket. Jason rám nézett.
-Hallod, amúgy nem mintha most látnálak először így, de nagyon szexi vagy. -kacsintott, majd a többiek is társultak. Nem értettem, aztán eljutott az agyamig...Egy szál francia bugyiban, és egy toppban voltam.
-Öhm...Bocsi. -jöttem zavarba.
-Jajj ne máár. Szexi vagy, amúgy meg sokat változtál testileg is. Jól nézel ki. -nézett végig rajtam még vagy 10× mindegyik. Megforgattam a szemem, küldtem feléjük egy mosolyt, és vörös fejjel, leültem a kanapéra.
**
-Készen vagytok már?? -álltam az ajtóban a bőröndjeimmel.
-Igen, Szivi, csak egy perc. -kiabált vissza Adam a szobájából.
-És ti?? -céloztam itt a másik 4 idiótára.
-Mindjárt, csak nem találjuk a...ÁH.. Meg van! -vágott elégedett arcot, miközben kisétáltak a konyhából.
-Mit kerestetek ennyire?- néztem rájuk szúrós szemekkel.
-A dugi sütinket és a marcipánt. -vigyorgott.
-Valahogy éreztem... sóhajtottam egy halvány mosollyal arcomon. Ők ilyenek..És imádom őket.
-Meg vagy már, Ad'? -türelmetlenkedtem.
-Add ide, kiviszem addig, te meg nézd meg, mit csinál az a jómadár. -vette el tőlem a bőröndöket Zac. Jason, Rayen, Bob meg a sajátjukat cipelték. Zac már bepakolta a sajátjait.
-Köszi, aranyos vagy. -adtam át neki vigyorogva. Küldött felém egy féloldalas, szexi mosolyt, és már el is tűntek. Elindultam Adam szobája felé.
-Kész vagy már? -tettem csípőre a kezem.
-Igen, mindjárt, ne haragudj, de nem találom az IPhone-om töltőét. -vágott kétségbeesett arcot.
-Várj, segítek. Bár nem csoda, hogy ekkora kupiban nem találod meg. -ráztam meg a fejem.
-Köszi, imádlak. -kacsintott mosolyogva, figyelembe se véve azt amit a "segítek" után mondtam.
-Basszus hallod.. -szólaltam meg.
-Hmm?
-Hogy lehet minden szanaszét a szobádban, ha egyszer elutazunk..Ezeket itt hagyod? -vontam fel a szemöldököm.
-Ja, öhm izé..Még nem pakoltam be.. -hajtotta le a fejét.
-Miii??! Adam, 10 perc múlva már a Los Angeles-i repülőtéren kellene lennünk, életünk legnagyobb lehetőségét is eltudod szúrni, hogy elkésünk, MIATTAD!!! -akadtam ki, és kétségbeesetten mentem fel-alá. Ránéztem az órára, ami mögöttem volt a falon. 15:46. 4-re ott kellene lennünk.. Hirtelen két kezet éreztem a derekamon.
-Csak vicceltem, nehogy már kiakadj, Drága. -nevetett felettem, miután az ágyra dobott. Adam amúgy helyes srác, bár nem az én esetem. Igaz volt egy idő, mikor oda voltam érte, de az már elmúlt. A többiek is nagyon helyesek, de ők is inkább azt a stílust képviselik, mint Ad'.
-Te köcsög, hülye, barom állat!!!! -ütögettem, amilyen erősen csak tudtam....A szívbajt hozza rám.
-Nee..! -nevetett.
-Olyan hülye vaaagy!!!..-néztem rá. Csak vigyorgott, szüntelenül.
-Ne haragudj, de nem hagyhattam ki. -kacsintott.
-Te barom, a szívbaj jött rám, máskor ilyet ne! -mutattam fel mutatóujjam. Még szélesebb lett a vigyor a képén.
-Jó, sajnálom. -kiengesztelésül megölelt és adott egy puszit, én meg csak kinyújtottam rá a nyelvem, és tovább kerestük a töltőt. Persze, hogy ott volt, ahol kicsit sem szúrta ki a szemünket. Gyorsan bele dobta azt is a táskájába.
-Akkor ezek tényleg itt maradnak? -néztem a szanaszét lévő cuccokra, ruhákra.
-Aha. Meg azt tervezem, veszek új ruhákat. -kacsintott, és kilépett a szobából. Komolyan mondom, többet vásárolnak, mint én, lány létemre. Mondjuk én nem vagyok az a fajta lány, inkább én az a laza stílusú vagyok. Póló, ing, farmer, supra vagy deszkás cipő. Vagy hip-hop , esetleg rövid gatya. Sosem sminkelem magam, a természet híve vagyok. A hajamat is legtöbbször csak kifésülöm (hosszú, barna hajam van), és ritkán kötöm hátra, de az is előfordul, a kedvemtől függ. Nem hordok ékszereket, csak egy medálom van, amit a fiúktól kaptam 13. születésnapomra: Best Friends Forever, a másik oldalán meg: Our Life In Dance . Imádom ezt a kis medált. Ja meg egy karkötőm van, azt meg a nagynénémtől kaptam, aki 5 éves koromban meghalt. Ennyi..
Megnéztem, hogy minden le van-e kapcsolva, körülnéztem, hát ha van, amit még nem raktunk be, majd kiléptem az ajtón. Bezártam, zsebre tettem a kulcsot, és indultam a többiekhez.
****
-Juj alig várom, hogy.. Ott van! -szólaltam meg izgatottan, de mosolyogva. Szaporán szedtük a lábunkat, csomagjainkat meg húztuk magunk után, plussz a táskák stb. Michael észre vett minket. Napszemüveg volt rajta, fekete, göndör haja rendezett volt és ilyen Bad-es cucc volt rajta. Jól nézett ki. A kis csapattal hamar oda értünk hozzá.
-Sziasztok. -köszönt lelkesen, vigyorogva, majd a kezét nyújtotta a fiúk felé. Mindenkivel kezet fogott, kis üdvözlés kíséretében. Végül hozzám fordult.
-Ne haragudj, a hölggyel kellett volna először kezdenem, de te neked járok egy csikizéssel. -lépett közelebb. Kicsit zavart, hogy nem látom a szemét. Elmosolyodtam.
-Semmi baj, talán megtudom neked bocsájtani, de a csikizést nem kérem. -rendeztem le gyorsan.
-A csikizést nem lehet elutasítani. -vágott vissza.
-Oh, dehogynem. Most épp' azt tettem. -kacsintottam rá, és tovább mentem. Még láttam, ahogy alsó ajkába harap, mosolyát visszafojtva. Betettük a csomagokat, és mivel magán repülővel mentünk, kényelmesen eltudtunk helyezkedni. Persze miután majd felérünk.
Miközben besétáltunk a repülőbe, Michael megbökte az oldalam. Felszisszentem.
-Ezt most miért kaptam? -csináltam úgy, mintha nem tudnám. Rám mosolygott.
-Tudod te azt. -bökött meg újra, én viszont nem hagytam magam. Visszaböktem.
-Hé'! Csak nekem szabad! -háborodott fel viccből.
-Szerinted érdekel? -nevettem ki.
-Hát úgy látszik nem. -meglepődtem..Ezúttal nem visszabökött, hanem derekamnál fogva magához húzott, majd kapcsolt, és elengedett. Leültünk az ülésbe. Én Adam mellé ültem.
-Na mizu, Kiscsaj? Nem is tudtam, hogy te ennyire jóban vagy vele. -biccentett a minket figyelő Mike-ra fejével.
-Én sem..-nevettem, majd ő csak egy jót vigyorgott rajtam.
-Hallod, Baby..? -fordult előre Rayen.
-Mond, Baby. -utánoztam.
-Szerinted most hova megyünk? -nézett kérdőn rám, de látszott szemében az izgatottság. Elmosolyodtam.
-Nem tudom, kérdezd meg Mike-ot. -néztem egy pillanatra rá, majd vissza.
-Megkérdezed nekeeem? -bociszem...
-Te miért nem tudod? -kíváncsiskodtam.
-Azért, mert én most kaját akarok szerezni. -pattant fel. Sóhajtottam, és felálltam.
-Imádlak. -kacsintott felém, én meg csak megforgattam a szemem. Oda mentem Michael-hez, akitől épp' távozott egy férfi.
-Az idióta haverom kérdezi, hogy most hova megyünk? -tartottam meg a tisztes távolságot. Elvigyorodott, a szemüveg már nem volt rajta, így láttam szép szemeit.
- Miért nem jössz közelebb, nem harapok. -lépett egyet, de én meg hátra. Egy 2 méter volt köztünk.
-Jó ez így nekem. -mosolyogtam csintalanul. Nem akartam megint, hogy halálra bökdössön. Elmosolyodott, beleharapott alsó ajkába, két hüvelykujját beakasztotta nadrágja két oldalára, végig nézett rajtam, majd vissza a szemembe.
-Most Miami-ba megyünk. -válaszolt kérdésemre...vagyis inkább Rayen kérdésére.
-Oh..-döbbentem le, bár mit várhattam volna..?
-És az körülbelül mennyi idő? -vontam fel szemöldökömet, és államat lebiggyesztettem.
-Öhm.. Olyan 1 és fél nap. Talán kicsit több, de szombatra biztos oda érünk. -vigyorgott szüntelenül.
-Oké, köszi. -fordítottam oldalra kislányosan a fejem, egy nagy vigyorral, és oda pattogtam Adam-hez.
-Na? -mosolygott rám, kérdően.
-Miami-ba megyünk, szombatra oda érünk. -ültem vissza mellé, a belső székre.
-Király. -helyezkedett el kényelmesen.
-Ry' már vissza jött? -kerestem szememmel, de nem találtam.
-Szerintem most épp' kifosztja a büfét. -nevetett fel.
-Büfé? -kerekedett ki a szemem.
-Az is van? -maradt tátva a szám.
-Szivi, egy magángépen szinte minden van, olyan mint egy kis lakás. -kacsintott.
-Igaza van, itt mindent megtalálsz. És szokj hozzá, mert amíg velem lesztek.remélhetőleg nagyon sokáig..Addig ilyenekkel fogjuk bejárni az országot. Ja meg a limo, de a magángép jobb. -kacsintott MIchael, miközben leült velünk szembe.
-Hogy oda ne rohanjak. -néztem Mike szemébe. Ezen egy jót kuncogtak.
-Megkeresem a Drágámat. -álltam fel kis csend után, Rayenre célozva. Most valahogy jól esett így hívni.xD
-Már mint kit..? -értetlenkedett Michael.
-Rayenre célzott. -mosolygott kedvesen Adam. Bólintottam egyet, és megkerestem a büfét. A gép még nem szállt fel, amit furcsálltam, de majd később rákérdezek.
-Hát te..? -szólalt meg mögülem egy ismerős, teli szájjal. Naná, hogy Rayen volt az. Rámosolyogtam.
-Téged kerestelek. -léptem közelebb, és kivettem a kezéből egy csomag gumicukrot.
-Vehetek belőle? -bociszem.
-Persze, Baby. -vágta rá egyszerűen, már nem volt semmi a szájában.
-Köszi. -mosolyogtam. Elindultuk vissza, közben elmondtam neki, hova megyünk. Örült neki, majd a többieknek is elújságoltam, akik kicsit arrébb ültek, ezután vissza ültem Adam, Rayen és Michael közé. Pontosabban Adam mellé, előttem volt, szembe Michael, mellette meg Ry'.
-Hogy-hogy még nem indult fel a gép?
-Mindjárt indul, csak tankolni kellett, meg satöbbi. - mosolygott kedvesen.
-Ja értem...Kérsz? -tartottam neki a gumicukros zacskót. Csillogó szemeivel, végül kivett egy db-ot.
-Köszi. -vette a szájába.
-Többet is vegyél egyszerre, ne csináld már..Amúgy nincs mit. -vettem ki én is egy db-ot, majd elrágcsáltam. Csak vissza mosolygott, majd bejött egy férfi.
-Mr. Jackson! -lépkedett oda hozzánk.
-Tessék?
-Most készülünk felszállni, kérem szóljon az utasoknak, hogy kössék be magukat, és amíg szólunk, ne álljanak fel! -ezzel el is ment, Mike felállt a helyéről.
-Wow. Büfé, klotyó, konyha, kanapé, automata, de bemondó nincs. Ez kész királyság. -nevettem fel gúnyosan, majd a többiek is csatlakoztak.
-De van, csak így ..könnyebb. -nyújtotta ki a nyelvét rám Michael.
-Aha..Tényleg könnyebb végig szaladgálni, és szólni mindenkinek egyesével, hogy kössék be az övüket, minthogy bemondani a bemondón. De te tudod. -kacsintottam, majd újabb nevetésbe kezdtünk.
-Ezt megjegyeztem. -vigyorgott, és elindult. Mi is bekötöttük magunkat, mikor Mike vissza tért. A srácok közelebb ültek, hogy közbe tudjunk beszélgetni, majd fel is emelkedtünk.
-Áu. Ez ritka szar. -nyomkodtam a fülem, grimaszolva.
-Szokj hozzá. -kacsintott Mike.
-Látom, te már rutinos vagy.
-Naná.. -vigyorgott.
Kis idő múlva elaludtam Adam vállán..Imádok így aludni, Ad' válla, hasa, mellkasa, keze nagyon kényelmes, persze félre értés ne essék....xD Mindig megnyugtató ha "rajta" alszom. Ez most se volt másképp' ...
http://tancolo-fantazia.blog.hu/ <-- olvasd ezt is. ^^
